Az Fszki — Bmszki létrejöttének vázlatos kronológiája
1988. január 1-jén a Fővárosi Tanács Átmeneti Munkásszállóit a tanács Egészségügyi Főosztálya közvetlen irányítása alól a Dózsa György út 82. sz. alatti Fővárosi Szociális Otthonhoz csatolják.
1988. áprilistól tervezetek készülnek a Fővárosi Tanács Átmeneti Munkásszállóin fizetendő lakbérek fölemeléséről.
1988. június 4-én megjelenik — több évtized után először — egy írás arról, hogy 1987. volt a hajléktalanok éve és Magyarországon is vannak hajléktalan emberek (CD). Ezt követően elkezdenek folyamatosan és gyakran foglalkozni a hajléktalanság kérdésével is a hazai elektronikus és nyomtatott sajtóorgánumok.
1988. szeptember 22-én megszületik a döntés a Fővárosi Tanács Átmeneti Munkásszállóin fizetendő lakbérek fölemeléséről.
1988. október 17-én Ungi Tibor (a Könyves
Kálmán krt-i munkásszálló — "görög kolónia" — lakója, később a Fedél Nélkül újság alapító szerkesztője) tiltakozó panaszlevelet küld a lakbéremelésről, a szállókon uralkodó állapotokról különböző szerkesztőségeknek és Győri Péternek, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSz) képviselőjének.
Ezt számos levélváltás követi (TDDSz — VIII.ker. MSzMP, Fővárosi Tanács, Szociális és Egészségügyi Minisztérium). Ungi Tibort rendőri és intézményi zaklatások érik, a sajtó folyamatosan foglalkozik a kérdéssel, újra felfedezi a Dobozi utcai szállást ("Lordok Háza"). A kérdés a Fővárosi Tanács napirendjére kerül, a TDDSz képviselője — a Terézvárosi Családsegítő Központ szakemberei (Bognár Szabolcs és Gosztonyi Géza) bevonásával — az érintettek és a Fővárosi Tanács illetékesei jelenlétében tárgyalást kezd a terület országgyűlési képviselőjével. A tárgyalások közvetlen eredménnyel alig járnak.
1989. február 28-án a kezdeményezők megalapítják a "Hajléktalanokért" Társadalmi Bizottságot[1] (HTB), mely nem-jogi személyiségű állampolgári kezdeményezésként "Helyzetjelentés" címmel folyamatos tájékoztatókat juttat el a sajtó és a döntéshozó szervezetek részére. Ezekben felhívják a figyelmet a hajléktalanság múltbeli és éppen kialakuló formáira, a probléma lehetséges kezelésének formáira. Többek között nyilvánosságra hozzák az átmeneti munkásszállókon zajló fegyelmi eljárások jegyzőkönyveit, illetve állásfoglalásukat, javaslataikat e szállók jövőbeli működtetésére vonatkozóan. ("Az érintett intézményeknek az aktuálisan más lakhatási lehetőségekkel nem rendelkező, hajléktalan személyek — fővárosi — átmeneti szállóiként (hajléktalanok menhelyeiként) kellene funkcionálniuk.")[2] 1989. során folyamatosan szerepel a sajtó fórumain a hajléktalan kérdés.
1989. november 6-án a Fővárosi Tanács VB. dönt arról, hogy 23 millió Ft-ért felújítják a Dobozi utcai menedékhelyet. Ezt megelőzően, s ezt követően is folynak a "szakértői tárgyalások" a HTB képviselője és a fővárosi ügyosztály vezetése között arról, hogyan lehetne a hajléktalanok lakhatási problémáit megoldani.
1989. november 29-én az addig a Keleti pályaudvaron csövezők egy — magukat hajléktalanoknak nevező — csoportja, miután sikertelen tiltakozások közepette (HTB, sajtó, SzDSz helyi aktivistái) a MÁV kirakja őket a pályaudvarokról, ülődemonstrációba kezd a Blaha Lujza téri aluljáróban.
1989. december 2-án a Minisztertanács foglalkozik a helyzetmegoldás kérdésével, döntés születik arról, hogy a "Zárolt Állami Vagyont Kezelő és Hasznosító Intézmény" (a későbbi Kincstári Vagyonkezelő Igazgatóság) biztosítson ingatlant a volt Munkásőrség, illetve a felesleges MSzMP-ingatlanok közül az elhelyezéshez.
1989. december 4-én a majdani elhelyezés reményében befejeződik az ülődemonstráció, a résztvevők, majd a hozzájuk csatlakozók átmenetileg egy csepeli szakmunkásképző tornatermében kapnak helyet.
1989. december 5-én megalakul a Szociális és Egészségügyi Minisztérium ún. Szakmai Műhelye, mely a hajléktalanokkal foglalkozó legkülönbözőbb állami, tanácsi szervezetek, civil kezdeményezések képviselőinek operatív döntéseket egyeztető testülete[3]. (Szükség szerint, eleinte kétnaponta, hetente, majd havonta ülésezik, 1990. második feléig.)
[1] Győri Péter szociológus (TDDSz Szociálpolitikai Bizottsága), Ungi Tibor ("átmeneti szállólakó"), Bognár Szabolcs jogász (Független Jogász Fórum), Gosztonyi Géza szociológus (Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete), Morvai Beáta családgondozó (Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület), Bódis Lajos és Sas Magdolna egyetemi hallgatók (Rajk László Szakkollégium).
[2] Lásd a mellékletet.
[3] A résztvevők: Balázs Bea (MR Helykeresők, újságíró), Bereczki Sándor (Evangéliumi Pünkösdisták), Danó Anna (424, újságíró), Gáspár Károly (Főv. osztályvezető), Győri Péter (HTB képviselője), Ihász Márta (Főv. Ped. Int.), Kovács Zoltán (Menedék Alapítvány), Lakatos István (Rom. kat. Szamaritánus Egyesület), Molnár Györgyné (ÁBMH), Radoszáv Miklós (Főv. Gyivi), Roszkov Ferenc (HM), Tóth Tibor (ORFK), Bánfalvi István (SzEM államtitkár), Németh László (SzEM).