Tíz éves a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei?
Valójában még nem érett meg a helyzet arra, hogy összefoglaljuk és értékeljük a BMSZKI (korábban FSZKI) megalapításának és eddigi működésének történetét. Az időbeli áttekintés kedvéért azonban összeállítottunk egy vázlatos intézmény-kronológiát, s CD-mellékletként közreadjuk az intézmény megalapításához, eddigi történetéhez kapcsolódó dokumentumok válogatott gyűjteményét. Ezek talán segítségül szolgálhatnak azoknak, akik elmélyültebb értékelő, elemző módon szeretnének foglalkozni ennek az intézménynek a kialakulásával, működésével, változásaival. Ezekhez a dokumentumokhoz szeretnénk néhány előzetes, vázlatos gondolatot fűzni.
(1) A BMSZKI (korábban FSZKI) megalapítása, eddigi működése történetének összefoglalását és értékelését részben nehézzé teszi — s ez már maga is értékelés -, hogy ennek az intézménynek a sorsa egy kicsit olyan, mint azoké az embereké, akikért van, akik falai között laknak. Hiába telt el az alapítástól számítva tíz év, az intézmény még ma sem egy "megállapodott", "rendezett", "konszolidált", azt ne mondjam "befutott" szervezet. Létrejötte óta folyamatos nem csak a benne élőknek, de magának az intézménynek is a bizonytalansága, a "nem-kész-sége". A hajlék nélküli emberek sem tudják sokszor, hogy hol is hajtják majd le fejüket a következő éjszaka. Az intézményt működtető emberek sem tudják sokszor, sikerül-e a következő télen valamilyen "ideiglenes", "krízis", "átmeneti", "kiegészítő" stb. szálláshelyet varázsolni a fedél alá jutni szándékozók számára.
A helyszínek is kísértetiesen hasonlóak: egy-egy lerobbant, fölöslegessé vált ingatlan, ahova csövesek költöznének be, vagy már illegálisan csöveztek is bennük, leginkább ilyenekben kaphat helyet egy-egy télre ideiglenesen az intézmény is. Ennek az intézménynek voltak-vannak telephelyei felvonulási barakkokban, elhagyott munkásőr-laktanyákban, a többinél is lepusztultabb kórházi épületben, lebontásra ítélt, börtönné, vagy éppen hotellé átalakuló volt munkásszállókon.
A tíz év alatt — talán egy-kettő kivételével — nem volt év, hogy ne kellett volna innen-oda, onnan-ide hurcolkodni. Hol egy ideiglenesen bérelt ingatlanba, hol onnan el, aztán újabb szükségférőhelyekre, s megint vissza, átmeneti szállóról fapadosra, majd azt átalakítva lábadozóra (közben egy kis kórházat, krízis-részleget is "lecsippentve"), a nők átköltözhettek a férfiak helyére, és viszont, a gyógyultak a betegek helyére, az idősek a fiatalabbak helyére és folytathatnánk. Az intézmény hurcolkodásai természetesen egyben a lakók hurcolkodását is jelentette. A lakókét, akik munkáról, társról, saját otthonról álmodnának, vagy legalább minél jobb helyre szeretnének kerülni az intézményen belül, vagy hagyják végre békén őket ott, ahol vannak, ne kelljen onnan is, megint továbbmenni.
Egy intézmény életében az állandóság hiánya persze lehet erény is, a fejlődés, az adaptív alkalmazkodás, a rugalmasság záloga, az új kezdeményezések, kísérletek táptalaja. Higgyük, hogy az is volt.
(2) Nehéz összefoglalni a BMSZKI (korábban FSZKI) megalapításának a történetét azért is, mert az 1993-as hivatalos megalapítás csupán egy állomás volt abban az átalakulási folyamatban, mely akkor már több éve zajlott, s zajlik azóta is folyamatosan — máig be nem fejezve. Ez az intézmény tíz éve, 1993-ban nem a semmiből jött létre. Ha más néven, más hangsúlyokkal, más szervezeti keretek között, de már előtte is létezett, működött, a későbbiekhez hasonló — ha nem is azonos — feladatokat látott el.
Három ún. átmeneti szállója korábban a Fővárosi Tanács Átmeneti Munkásszállója volt, melyekben — ugyan egy idősek szociális otthonához csatolva, de — fővárosi önálló lakhatással nem rendelkező fiatalok és öregek, szakképzett és szakképzetlen, többnyire dolgozó emberek laktak. Ráadásul a máig legnagyobb szálló története még sokkal korábbra nyúlik vissza, hiszen a Dózsa György úti Népszálló még a Bárczi-féle lakásprogram keretében jött létre 1912-ben, immár 91 éve. Ezeknek az ún. átmeneti szállóknak a funkciója az új intézmény hivatalos létrehozását jóval megelőzően, már 1990/91. fordulóján megváltozott. Megváltozott a "beutalás", bekerülés rendszere — hajléktalan emberek kerültek az időről-időre megüresedő helyekre —, s a beutalás szervezeti kerete is kikerült a szociális otthon korábbi rendszeréből.
Ezzel párhuzamosan, 1990-1993. között létrejöttek az első fővárosi önkormányzati ún. hajléktalan szállók is, már kizárólag a fedél nélküli emberek befogadására.
Az ezek egybeszervezéseként megvalósuló hivatalos intézményalapítást azonban még oly sok változás, átrendeződés, hurcolkodás követte (az alapításkori nyolc telephelyből négy ma már nem az intézmény részeként működik, a mai kilenc telephelyből öt időközben létesült, miközben más telephelyek is létesültek-megszűntek), hogy nyugodtan mondhatjuk, az igazi megalapítás, létrehozatal java 1993. után következett. S nem is biztos, hogy mára ez már lezárult.
(3) Végül, igen nehéz a BMSZKI megalapításának történetét személyesen nekem összefoglalni, tényleges érintettségem miatt. Sokakkal együtt magam is aktív részese voltam azoknak az eseményeknek, melyek a BMSZKI (korábban FSZKI) megalapítását megelőzték, tevőleges részese voltam (lehettem) az intézmény 1993. évi hivatalos létrehozásának, a Fővárosi Közgyűlés Szociálpolitikai és Lakásügyi Bizottságának elnökeként. S azóta sem nagyon telt el hét, vagy hónap anélkül, hogy a fővárosi lakástalanok, hajléktalanok, vagy éppen az őket szolgáló intézmények, köztük a BMSZKI valamilyen kérdésével ne kellett volna találkoznom, foglalkoznom. Mindezt úgy, hogy személyes barátaim, kollégáim, tanítványaim és harcostársaim is — hol konstruktív együttműködésben, hol gondolkodva-vitázva, hol saját igazuk védelmében konfliktusokba keveredve egymással — aktív résztvevői, szereplői, harcosai ennek a 15-20 évnek.