I. A budapesti szolgáltatástervezési koncepció koncepcionális alapjai
1.1. Helyi településpolitikai, társadalompolitikai célok
Budapest Főváros Közgyűlése 1997 május 29-i ülésén elfogadta a "Budapesti Szociális Charta" —t, melyet ezt követően Budapest kerületi önkormányzati testületei megtárgyaltak, s a kerületi polgármesterek többsége aláírásával — mint a közös akaratot, szándékot, az összefogást megerősítő dokumentumot — hitelesített.
Budapesten egyetlen ellátást biztosító szervezet (legyen az önkormányzati, vagy nem-önkormányzati) sem képes a partnerekkel való szorosabb együttműködés nélkül megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek.
Ezért a megfogalmazott szakmai teendők során kitérünk az úgynevezett "ágazatközi együttműködési rendszer" kérdéseire is, a szociális ellátás "határterületeire", azok kooperatív kezelésére.
Az elkövetkező években a legtöbb gyakorlati teendő a szociálpolitika és az egészségügy, a foglalkoztatás, a lakásfenntartás és lakásgazdálkodás, a városrehabilitáció, a gyermekvédelem, a kisebbségi politika és a közbiztonság határmezsgyéin akad. Ezért elengedhetetlen, hogy az egyes szakterületek ismerői és irányítói a döntés előkészítésének idején átgondolják az adott program helyi társadalompolitikai következményeit, és azt, hogy ezeket a szociálpolitika eszközeivel miként lehet kezelni. Kívánatos, hogy az ágazatközi együttműködés tartalmában és működési formáiban is teljesen megújuljon.
Előljáróban azokat az alapelveket rögzítjük, amelyek — összhangban a "Budapesti Szociális Charta"-ban rögzítettekkel - meghatározzák cselekedeteink kereteit. A politikusokon és a szakembereken múlik, hogy mennyire tudják az elfogadott alapelveket és a gyakorlatot egymással összhangba hozni. Ez nemcsak a döntéseket hozó helyi politikusoknak ad feladatot, hanem a végrehajtásban, döntés-előkészítésben dolgozó szakembereknek is.