Beszámoló
Az Alföldi utcai Átmeneti Szálló 1998 februárjában nyílt meg. Férőhelyek száma 2003. 03.31-ig 231 fő volt, 2003.04.01-től pedig 221 fő lett. Ebben az évben megtörtént a szálló egynemüsítése, így a szociális munka tartalma is változott, az alkalmankénti konfliktuskezelésről áttevődött a hangsúly, a szociális ügyintézésre és a mentális gondozása. Intézményünk célja változatlan maradt, továbbra is a hajléktalanok számára, mint átmeneti időtartamra befogadó intézményként működik. Nálunk kapnak helyet azok a rászorulók, akik esetleg az ellátórendszer más intézményébe, a speciális bekerülési feltételek miatt nem jutnak be, így elesnének az ellátástól.
Milyen itt dolgozni
Budapest. Hatalmas város tele nyüzsgő állandóan elfoglalt emberekkel. Ha fölszállnék a magasba és letekintenék, egy színes élettel teli kavalkáddal szembesülnék. Miért is ne, de mi ez? Néhol, szinte már elrejtőzve eme fantasztikus színorgiában... ott a szürke. Mondhatnátok mi ezzel a baj, hisz ez is a skála része. Én mégis leereszkedek a földre, hogy utána nézzek. A szürkével az a baj, hogy számomra zavaró, megfáradt és kényelmetlen. Nem is tudom, miért van szükségünk rá. Ki kellene törölni, mintha soha nem létezett volna!
Milyen itt lakni
Hogyan telik egy napom? Ez egy igen relatív kérdés, mivel ki-ki más más életvitelt és problémával él. Van, aki csak a mának, és van, aki a holnapnak él. Aki több éve ilyen körülmények között él, az már túlnyomó részt belefásult és általában leírta magát. Én részemről tele vagyok célokkal és tervekkel, amit többé kevésbe él is fogok érni. Mivel iskolába járok, az én napjaim eléggé egyhangúan telnek, ha csak a napi változó tananyag ki nem színesíti. Reggel általában hatkor kelek és kezdődik a mindennapi macera. Felrakom a kávét, amíg megfürdök és borotválkozok lejön, megkávézom és hétkor indulok. A suliban túlnyomó részt ilyen problémás emberekkel tanulok együtt, de mégis mások, mint itt.