A Bánya utcai átmeneti szálló

"Szelid dörgésben, jó harmatban
csurgóra húzott rossz kalapban
nem fogok bolyongni már többé,
ülök és mosolygok örökké."
(József Attila: Az Édesanyjának /részlet/)

A Bánya utcai átmeneti szálló földrajzi elhelyezkedése jelképként is felfogható. Első pillantásra az utca végén áll a szálló: nem visz út tovább sehova... Mint azok a sorsok, életutak, amelyekkel találkozunk. Ám az intézmény a nyugalom szigetének hangulatát árasztja. És a bejáratnál egy kis lépcső, egérút visz tovább: van tehát kiút!

Vidám, tavaszi nap volt, amikor először léptem át a Bánya utcai hajléktalanszálló kék kapuit.

1999-et írtunk, március volt. Néhány hete munkát kerestem a főiskola mellett, és angolórám után az ELTE faliújságján véletlenül találtam a hirdetést. Ügyelőt kerestek nyugdíjas hajléktalanok átmeneti szállójára, 24/72 órás beosztással. "Pompás! Nyugalmas munka, amit a főiskola mellett is végezhetek." — gondoltam.

Hajléktalanokkal találkoztam már azelőtt is, egy barátomnak több alkalommal segítettem kérdőívek kitöltésében különböző szállókon, tudtam, mire számíthatok. Megkaptam a munkát.

Az intézmény lelakott, kopottas, piszkos volt. Hiányos macskaköves út vezetett a bejáratáig. Az ügyelőkön és takarítókon kívül mindössze két szociális munkás és az intézmény vezetője dolgozott a szállón. Nevezhetnénk ezt az intézmény hőskorának, ám valójában sziszifuszi munka folyt a szállón akkoriban.

Majd öt év telt el azóta. Valódi műút vezet már az intézmény bejáratáig. A Bánya utcai épület nagy felújításon ment keresztül.

A portáról közben az irodára kerültem, ügyelőből szociális asszisztens, majd szociális munkás és intézményvezető helyettes lettem. Lediplomáztam. Megváltozott a központ neve, a harmadik intézményvezető alatt-mellett dolgozom (reményeim szerint hosszú távon). Szociális munkás kollégák jöttek-mentek az intézményben, míg mostanra egy képzett, komoly, "profi" team alakult ki az irodában.

(Ahogy e sorokat írom, Kevin Costner szavai jutnak eszembe A postás című filmjéből: "Minden egyre jobb lesz, napról napra jobb!")

A munka nem változott... Más és más típusú űrlapok, kérdőívek, a technikai fejlődés áldásai és átkai, változó követelmények, szakmai konferenciák, folyamatos és kampányszerű ellenőrzések mellett a lényeg, az idős hajléktalanok segítése állandó és változatlan feladat.

Hatvanhárom nyugdíjas hajléktalan férfi lakik az intézményben. Hatvanhárom sors. Az évek során az emberi élet nagy fordulópontjait éltük át lakóinkkal. Gyermekeik születtek, házasságot kötöttek, dolgoztak, megbetegedtek és sajnos sokan meghaltak...

Bár a szakmai rutinnal rendelkező szociális munkások fejében-ujjában a hozzánk kerülő kliensek általános problémáira való megoldásnak bevált sémái vannak, tudomásul kell vennünk, hogy minden eset, minden sors, minden probléma más és más. Ennek megfelelően munkánk részleteiben minden kliensnél más-más módszereket, utakat kell választanunk és alkalmaznunk a kívánt cél elérésének érdekében.

S hogy mik az áhított célok?

Elsősorban és egyszerűen megfogalmazva: a kliens szociális otthoni elhelyezése. A valóságban ez a munka hosszú és összetett folyamat. Fel kell készíteni a klienseket az átmeneti szállón való, és a majdani szociális otthoni életre. Megpróbáljuk újra "megtanítani" a lakókat az önálló ügyintézésre, a helyes viselkedési normákra, egyáltalán: az önálló életre. Klienseink túlnyomó része "zsigerből" idegenkedik az idősek otthonától. El kell oszlatnunk félelmeiket!

A szociális otthoni élet megismerése, és az otthonokkal való kapcsolat mélyítése céljából látogatásokat tettünk néhány intézményben. Tapasztalatainkat jól tudjuk kamatoztatni a lakókkal való beszélgetéseken.

A szállón való élet körülményeinek normalizálása és szinten tartása is fontos feladatunk. Állandó és több fronton vívott harcot folytatunk az alkohol káros hatásai ellen. A tisztaság érdekében tisztasági versenyt hirdettünk a szobák között. E kezdeményezésünk nagy sikert aratott.

Céljaink eléréséhez legfontosabb eszközeink a csoportos és egyéni beszélgetések. A beszélgetések helyszíne tavasztól őszig a kert, ősztől tavaszig a beszélgető szoba. Intézményünk üde színfoltja a zöld udvar, mely a fákkal, virágokkal nemcsak a lakók pihenését szolgálja, de kellemes helyszíne a különböző programoknak is. A kerti bútorok és sátrak már-már szanatóriumi hangulatot sugallnak.

A beszélgetések jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A konkrét témák és aktuális ügyek megtárgyalásán túl nagyon fontos a kliens meghallgatása. Lakóink nagy része senkivel nem tudja megosztani személyes tragédiáját, sorsát, vagy egyszerűen csak mesélni múltjáról, élményeiről. Meg kell tanulnunk hallgatni. Meghallgatni!

Engedtessék meg nekem egy újabb személyes kitérő! Amikor —félig talán még gyermekfejjel- elkezdtem a munkát, kissé visszahúzódó, zárkózott embernek tartott a környezetem. Azok, akik az itt töltött évek alatt mellettem voltak —munkatársak, barátok- és én magam is megfigyelték, hogy fejlődésen mentem keresztül. Nyíltabb, közvetlenebb, barátságosabb lettem. Az emberekkel, emberekért, emberek között végzett munka jó hatással volt saját személyiségem alakulására.

Munkánk kellemes része a programszervezés és a közös programokon való részvétel. Igyekszünk változatos, színes időtöltési lehetőségeket kínálni, melyek illeszkednek a kliensek érdeklődéséhez és állapotához. Szalonnasütés, bográcsozás, biblioterápia és csoportfoglalkozások a szállón, kirándulások, múzeumlátogatások, séták a szállón kívül.

A jó munkahely, pontos munkavégzés eléréséhez fontos szempont a kellemes munkahelyi légkör. Ehhez az iroda felszereltségén, ellátottságán túl kardinális kérdés a jól működő szociális csoport, "team". Tanultuk, hogy a szociális munkás a saját egyéniségével, személyiségével dolgozik. De nem egyedül! Mostanra intézményünkben egy valóban jól működő csapat állt össze. Együtt gondolkodunk, közösen hozunk fontos döntéseket. Segítjük egymás munkáját, és ezzel saját munkánkat is megkönnyítjük.

Összetett, nehéz és szép munka a mienk. Büszkék kell, hogy legyünk hivatásunkra akkor is, ha annak társadalmi megbecsülése és elismerése sajnos még ma is kétes... 

Németh Balázs,
szociális munkás &mdash Bánya utcai Átmeneti szállás