Budapesti Módszertani Szociális Központ

"Milyen itt lakni?" — Bánya átmeneti szálló

 

A váltás

A fotocella lassan nyit. Az ajtó alig félrésnyire. A férfi beoldalaz. Aztán lép, s indul el egyenest.

Megy a folyosón végig. Ahol a pvc burkolat lekopott szintelen; körben, oldalt, mellette: ikonok, óriás terráriumok. Tátongó tengeri halak. Decens, mesterséges csend.

Most: csapóajtó.

- sziasztok — mondja a férfi.

Innen-onnan: - hello ..., csaó ...

- szia — mondja az erdélyi lány, megpuszilja a férfi arcát, jobbról-balról. — jó hogy ...jöttél korán kicsit ..., mennem kell Bevándorlási Hivatal ..., érted ..., ne tudd meg ... hányszor — sóhajt. — sok a probléma — mondja még.

A férfi közben öltözködni kezd, az erdélyi lány mellette áll.

- van mindenkinek — mondja a férfi.

- de nekem rengeteg ..., érted... - mondja az erdélyi nő.

Rágyújt, a férfit nem kínálja.

- ...áh .. — a férfi felpillant — arany Malbi ..., akkor meg mit panaszkodsz, te ...?

Az erdélyi nő legyint.

- ez nem jelent semmit ... - elnyomja — harmadik hónapja nem fizetek albérletet ... kitesznek ... érted

Most háttal áll; majd szinte ráront a férfire. Öleli, hevesen, de inkább csak támaszkodik, aztán a vállán pihen. Nyugalmat lel kissé. S visszaáll az eredeti helyzetbe. Megigazítja magát. A férfi magára veszi a munkaruhát. Az erdélyi nő visszanéz rá:

- ki kéne már mosni ... redvás.

A férfi szótlan. Öltözik tovább. Most a cipőjébe bújik bele, illetve cipőt vált. Az erdélyi nő orrcimpája jelez: - Kéne új cipő neked ... vagy lábszagírtó sprét ...használj...

A férfi most néz rá:

- ide figyelj ...te..., ha még tovább zrikálsz ... hát feljelentelek az obduszmannál ...

- az mi az ...(?)

- ő majd megvédi a kissebbségi jogomat

- túl bonyolult vagy ... obsz ...du ... vagy mi az  ...

- hosszú, majd máskor..., egyébként — a férfi átöltözött — nem vagy te olyan mélyen drágám, hogy ennyire elhagyjad magad

Közelebb lép, szemébe néz, aztán hátrál

- Jó a cicid, formás a segged ... mit akarsz még? ... ezért a férfiak fizetnek... na adj egy nyelvest gyorsan ...

- ne ... ne .. — mondja az erdélyi nő — te lenni barát ..., annak jár puszi csak ..., érted ... csók a szerelemnek ...

Hallgatnak.

Az erdéyli nő enged fel előbb. Most ő vigasztal.

- ... no ..., tudod, hogy nem szabad ...

A férfi tetteti

- ... Mit (?) ... mi van (?)

Az erdéyli nő:

- ... hát, tudod, ... azt ...

A férfi indulatosan:

- én nem tudok semmit ..., érted — szinte ordít ...- azt se, hogy te ki vagy ... csak azt ..., hogy én is ki vagyok ..., ...érted ...

Az utolsó szót hallkan.

Az erdélyi nő simogatja:

- Te (?) ..., te férfi vagy ..., magyar-magyar vagy ... van család, hazád ..., hattered ...

- Micsodám ... (?)

- Van minden neked, ... van hattered.

- az aranyeremre gondolsz talán ... de ezt meg honnan tudod (?) ... láttad talán ... megmutassam, hogy ... én is tudjam ...(?)

Kezdi letolni a nadrágot magán. Az erdélyi nő akadályozza mozdulatát.

- ne... ne ... sikítok ...

A férfi leül egy fémvázas székre. A nő mellé telepszik egy fotelba, lassú mozdulattal. Rágyújt újra. Az arany Malboro felirat megvillan

- .. na ... - mondja az erdélyi nő — mondjad ...

A férfi, talán a ki nem lövellt vágytól motiváltan, meggyötörten:

- mi van (?) ...

Az erdélyi nő szeliden:

- Mondjad ... édes ...

Hallgatnak. A csand súlya nagy. De aztán csökken:

- ... én is hazátlan vagyok ...- mondja a férfi nehezen, mélyről.

Az erdélyi nő szeme rajta, segíti. A férfi mondja:

- ... csak másmilyen értelemben.

- értem — mondja az erdélyi nő

- Dehogy érted ... ha elmondom ... esetleg.

Most ő borul az erdéyli nő vállára, de a két szék közötti szintkülönbség miatt: a feje a nő két melle közé esik.

Az erdélyi nő most nem ebrudalja ki onnan. Sőt, hagyja, s a férfi fejét cirógatja.

A férfi onnan beszél ki:

- én hajléktalan vagyok ... érted (?) ... most .. s az a félelmem, hogy az is maradok ...- Bújik a nőhöz, szinte bele, egyre erősebben. Két kezével is átkarolja, s tovább mondja:

- ... éppen nyolc éve annak, hogy kitett a feleségem ... az utcára ..., illetve lehet, hogy önként mentem ..., de a lényeg, hogy nem volt hova ... az utcán éltem..., pályudvarokon háltam, ... padokon... - sóhajt - ... aztán egy szoc munkás ... vagy minek hívják ... rámtalált ... s attól fogva lett életem ... és konszolidált ...

Az erdélyi nő most picit eltolja magától, gyengéden, úgy hogy a férfi érezze van visszarendezési lehetőség.

- Néha olyan furcsa szavakat mondasz, az ember nem érti ...meg...

A férfi visszabújik, de most már az ölébe. Így vannak sokáig.

A férfi mozdul. Rájön kivételes helyzetére, keze a szoknya alá indul. Az erdélyi nő ráver, a férfi visszahúzza. Kicsit erőteljesebben, kicsit nyugodtabban mondja:

- ... Jó helyem van ..., van pihenésem, és sok program ... - felül, sorolja: - szalonnasütés, hajókirándulás ... büntetőrúgás-verseny ... érted, ... foci ...

- ... értem ... - mondja a levegőbe az erdéyli nő - ... ezért hagytam el az első férjem

- a foci miatt(?)

- ja. mindig azt nézte... és engemet hanyagolt ...

- de nem csak ez van ..., hanem folyamatosan figyelnek ... rád..., - szinte lekesen - ...s ha szükséged van rá... segítenek

- ilyen férj kéne nekem is ... aki figyel rám

a férfi felugrik. Faltól-falig jár. A nő előtt megáll:

- ... Tudod (?) mit ... Bianka ...

Az erdélyi nő megremeg, mint akit valami szíven talált.

- Mit mondtál te (?)

- Ha tényleg nagy bajban leszel ..., - mondja a férfi hangsúllyal..., keress meg, ... ha már itt nem ... a szállón megtalálsz ...- segítek ... illetve segítenek azok, akik rajtam is segítettek ... no ... (?)

Végszóra kilép a séf.

Óriási hófehér agyusztált sapka fedi fejét.

- Mi folyik itt (?) — mondja.

- Semmi, főnök. — mondja az erdélyi nő.

- Semmi, főnök — mondja a férfi.

A séf áll.

Látni lehet, hogy nem érti: "miért nem rohan haza az, akinek lejárt a műszakja"

Ránéz az erdélyi nőre, " S mi az, hogy valaki"- ránéz a férfira " nem állt műszakba még, amikor ..."

Órájára néz.

- Rohanok, főnök — mondja a férfi. S elindul a tűzhely felé. A főnök mellett ellép. Visszanéz. Bianka int neki. Keze kicsit mozdul.

Vége

Hajdú Béla, a Bánya utcai Átmeneti szállás lakójának írása, a "Milyen itt lakni?" címmel meghirdetett pályázatra