"Milyen itt lakni?" - Krízis kórház
Bent az ORFI-ban elintézték, hogy a Dózsa György úti Krízis Osztályra kerüljek.
Megérkeztem 2002. 11. 25-én, este 18 órakor. Gajdátsy főorvos úr vett fel. Közben kellett járnom kemoterápiára, mivel rosszindulatú daganatom volt. Itt a Krízisen elég nehezen tudtam beilleszkedni, eleve az a tény, hogy lelkileg ki vagyok. Nem beszélve a rákról.
Úgy néztek eleinte a betegek rám, mint a véres hurkára. Egyszóval minden szempontból ki voltam. A nővérekkel is nehezen tudtam összehangolódni. Nem is szólva a kezelőorvosomról. Közben jártam a kezelésre, de az mindig rosszabb és rosszabb lett. Egyszóval, nehezen viseltem el. Mindenem fájt, és fáj most is. Elkezdtem inni, amit bent nem néztek jó szemmel. Csak az a baj, hogy ezt nem lehet kibírni alkohol nélkül. Meg is mondtam az orvosomnak. Próbált megvígasztalni, hogy ez csak átmeneti állapot. Ebből a szempontból nagyon rendes és korrekt volt.
Idővel befogadtak a betegtársak is, egy-két kivétellel, de az már annyira nem zavart. A nővérekkel is nagyon jól ki lehett jönni, és ki is lehet. De egyesekkel itt is voltak fenntartásaim, és vannak is. Nevet nem említek, de majd észreveszi magát, ha akarja. Sajnos arra még nem jött rá, hogy ő van miértünk, és nem fordítva.
Amúgy elég jól telnek a napok, nem mondhatom, hogy unalmasak. Tulaj-donképpen nincsen semmi kötöttség, egyedül a vizit és a gyógyszerosztás. Na meg azért nagyjából meg kell próbálni betartani a házirendet. A kaja aránylag jó, de a tea hagy maga után egy kis kívánni valót. gyszerűen szar, ihatatlan. Ha beletennék azt az anyagot, ami ki van adva, akkor nem lenne semmi probléma.
Megyek majd kontroll vizsgálatra, és valószínű, majd ki fognak tenni. Ez számomra a végzet lesz, mert még kb. fél év, amíg a szervezetemből kiürül az infúzió. Nem tudok az utcán megmaradni, pláne gyógyszer nélkül. Nagyon jól be tudtam rendezni a kuckómat, már szinte otthonos. De kérdés, hogy meddig.
Az ivásról még csak annyit, szerintem nem az a probléma, hogy iszik az ember, hanem, mint sajnos egyesek, nagyon hőbörögnek, akkor ők az istenek. Magamról csak annyit, ha én berúgok, inkább sírok. Azt hiszem, ennyi elég is egyszuszra.
Üdvözlettel: Fogarasi György
Fogarasi György,
a BMSZKI Krízis kórháza lakójának írása a "Milyen itt lakni?" címmel meghirdetett pályázatra