Budapesti Módszertani Szociális Központ

A Táblás utcai szálló

A Táblás utcai szállóA Táblás utcai Speciális Menedékhely hivatalos megnyitására, 2003. Január 21-én 10.00 órakor került sor. Ekkor már a szállóra történő beköltözések háromnegyede megtörtént. A lakóhelyiségekben az ágyakon és szekrényeken kívül más nem volt, a közösségi helyiségekben nem volt megfelelő számú asztal, szék, a mosásra alkalmas helyiségeket alkalmassá kellett tenni a rendeltetésszerű használatra, a kollégáknak nem állt rendelkezésükre megfelelő irodabútor, két szék és egy íróasztal segítette a munkájukat, igazság szerint megfelelő számú kolléga sem volt. Két állandó szociális munkás látta el az egész házat, valamint az Előd utcai Éjjeli Menedékhely, Dózsa Átmeneti Szálló munkatársai, megbízási szerződés alapján.

Az épületben nem volt telefonvonal kiépítve, így egy mobiltelefon állt rendelkezésünkre. Az épület a működéshez szükséges legminimálisabb alapfelszereltséggel rendelkezett. A beköltözések befejeztét követően, kezdtünk hozzá a szobák, közösségi helyiségek, alkalmazotti részek felszereléséhez.

Minden szobába került asztal, szék, szemetes kuka, igény szerint felmosószett, partvis. A közösségi helyiségeket elláttuk megfelelő számú székkel, asztallal, hamutartókkal, szemeteskukákkal, hasonlóképpen a konyhahelyiségekbe is kerültek asztalok, elektromos rezsók, a földszinten kialakítottunk egy aulát a lakók részére.

A mosdóhelyiségekben nem voltak tükrök, ezek pótlásáról gondoskodtunk.

A telefonvonal kiépítésre került, miközben sikerült berendezni a kollégák irodáit, megfelelő íróasztalokkal, irodai bútorokkal, megoldottuk a gyenge irodai világítás problémáját, kiszállításra került egy húsz rekeszes értékmegőrző, mely biztosította a lakók értékeinek biztonságos megőrzését. A kollégák pihenésére szolgáló rossz állapotú ágyakat lecseréltük új fekhelyekre.

A szálló felszereltségének bővítése mellett, folyamatos volt a működésünk, valamint a kollégák létszámát is sikerült gyarapítani, kettő főről, tíz főre, ami valamelyest biztonságosabbá tette a működést, azonban az Előd utcai Éjjeli Menedékhely kollégái továbbra is besegítettek. A megnyugtató működés érdekében további kollégák felvételére került sor, míg sikerült eljutni arra a szintre, hogy más szállóról kollégáknak csak eseti jelleggel kellett segítséget nyújtaniuk.

A szálló előtt található parkosított rész gondozásához szükséges eszközöket beszereztük, a park állagát feljavítottuk.

Kezes Gábor

2003. április elsején kezdtem meg munkámat a Táblás utcában. Tanultam, dolgoztam, dolgoztam, tanultam, felváltva. Éjszakai munkát szerettem volna vállalni a gyermekeim miatt. Számomra nagyon megfelelő volt az akkori munkarendünk. Nappal, éjszaka felváltva, és jutott időm mindenre amire kellett. Nem egyszer éjszakás műszak után mentem a főiskolára tanulni. Szóval jól lehetett csoportosítani a teendőimet.

Az is nagyon tetszett, hogy az összes lakóval foglalkozni kellett, ha hozzám fordult. Elintézendő pedig bőven akadt. Esténként jókat lehetett csoportoznom a napi munkában megfáradt lakókkal.

A napokban sírta vissza S. J. ezeket az estéket. Szerinte a legjobb az volt benne, hogy valaki emberszámba vette, hogy valaki szóba állt vele.

Ezektől a beszélgetésektől a nehezebben kezelhető emberek is meglágyultak .A személyes, közvetlen emberi kapcsolatok ma is elengedhetetlenek ebben a hivatásban.

Nagyon nehéz volt akkoriban, hogy az Előd utca "fenegyerekeivel" lett betelepítve a szálló. Rendszeres volt a lopás, sűrűn szállt ki a rendőrség a gyakori verekedések miatt.

A kollektíva remek volt. Némi nehézséget okozott az, hogy változtak a munkatársak. Amikor kevesen voltunk, átjött pár Elődös kolléga. Közülük ketten ma is itt dolgoznak.

Többször éreztük úgy, hogy csúszik a ház, nem tudjuk a rendet megtartani. Olyankor Kezes Gáborral megbeszéltük a feladatokat és minden rendben ment tovább. Aztán jött a hír, hogy vezetőváltás lesz. A régit kerti partival búcsúztattuk és vártuk az új főnökünket.

Izgultam milyen lesz, hogyan fogunk együttműködni, milyenek lesznek a változások, mert az biztos volt, hogy azok lesznek.

Eljött Nagy Zita. Megismerkedtünk vele.

Első benyomásom róla: Aranyos, csendes, meleg barna szemű, mosolygós, határozott nő.

Eljött Zita és ezzel egy időben sarkából kifordult a Táblás utca világa. Ő jó alaposan átszervezte a házat, a működési rendünket. Én örülök a változásnak, mert nagyon sok olyan változást hozott, amelytől könnyebbé vált a munkánk.

Én személy szerint szeretnék a munkatársaimmal együtt lenni munkaidőn kívül is. Bár gyermekeim miatt ez ma még nagyon nehéz, de én megoldanám, ha lennének közös programok. Gondolok például közös kirándulásra, színház vagy mozilátogatásra, vagy csak úgy egyszerűen, kötetlenül elbeszélgetni valahol egy pohár Cola mellett. Szeretnék többet tudni róluk, szeretnék hallani tapasztalataikról. Munka közben kevés eszmecserére van lehetőség.

Talán létre kellene hozni egy munkatársi hobby klubot csak úgy a magunk szórakoztatására. Eredménye annyi lenne, hogy még ennél is nagyobb örömmel végeznénk a munkánkat, mert a hivatás és hobby egy helyütt válna megélhetővé.

Zita irányítása a lakókra is jó hatással van. A nehezebb eseteket lassan megoldjuk, következetes irányítással  minden lakó számára kivilágosodott, hogy változnia, változtatnia kell. A többiek nyugodtabbak, sokkal kevesebb a botrányos magatartás.

Elmondhatom, hogy lassan béke költözik a házra, nyugodtan lehet dolgozni a lakókkal, a lakókért. Hamarosan hajléktalan otthonná válunk.

Budapest, 2003.09.15.
Bolla Györgyi — Szociális munkás