Gurály Zoltán - Győri Péter - Mezei György - Pelle József
A margó szélén
Hajléktalan emberek Budapesten a századforduló éveiben (1999 - 2000 - 2001)
"Egy átlagos téli estén - 1999 február 3-án, szerdán délután 5 óra és éjjel 12 óra között, amikor a napi hőmérséklet -5 C fok volt - tizenöt kérdésből álló adatlapot vettünk fel a fővárosban lévő hajléktalanszállók igénybevevői körében. ... Ezzel egy időben (18 óra után) a "téli krízis akció" keretében a pályaudvarokon meleg teát és szendvicset osztó szolgálatok is feltették e kérdések egy részét a hozzájuk forduló 360 igénybevevőnek. ... A kérdezés egyik célja egy világosan áttekinthető "pillanatfelvétel" elkészítése volt a fővárosi hajléktalan-ellátó szolgálatokat egy adott időpontban igénybevevőkről, másik célja egy olyan, minden évben megismételhető információgyűjtés elindítása volt, amely lehetővé teszi a szolgáltatások igénybevevőinek időbeli összehasonlítását, egyes változási tendenciák nyomon követését - az ellátó rendszer folyamatos értékelése és továbbfejlesztése érdekében."[1]
Elhatározásunkhoz híven azóta minden év február 3-án megismételtük az adatfelvételt, közben egy-egy kisebb kérdéscsoportot megváltoztatva egy-egy bennünket különösen érdeklő probléma részletesebb megismerése érdekében. Ebben az írásunkban azt foglaljuk össze, hogy mit mutat a három éves adatfelvétel a fővárosban élő hajléktalanok összetételére, annak időbeli változására vonatkozóan, megpróbálunk a korábbinál differenciáltabb képet adni az otthontalanság - lakástalanság - hajléktalanság - fedélnélküliség tartalmi és időbeli összefüggéseiről, közelebbről megvizsgáljuk a segítő és társas kapcsolatok jelenlétének struktúráját, végül felvillantjuk, kiket és milyen atrocitások, bántalmazások érnek a hajlék nélküli világban.
Az adatfelvételek ideje (február 3.), helye (fővárosi hajléktalanszállók és utcai szolgálatok által ellátott közterületek), módszere lényegében nem változott a három év alatt[2]. Közterületen igyekeztünk megkérdezni mindenkit, akit valamilyen módon el tudtunk érni. Vettünk fel kérdőíveket a tea-járatoknál[3] megjelenők között és az utcai szolgálatok, valamit a krízis autó által fellelt helyszíneken.
A hajléktalanellátó intézményekben végzett munka során, vagy éppen a várost járva óhatatlanul újabb és újabb benyomások érnek bennünket, melyekből megpróbálunk valamiféle következtetéseket levonni arra vonatkozóan is, hogy vajon hogyan változik "a hajléktalanok" összetétele. E benyomások alapján például úgy érzékeljük, hogy több fiatal, több nő, több magatehetetlen, beteg ember kerül ebbe a helyzetbe, mint korábban. Immár három év összehasonlítható adatai számos ilyen hipotézisünket megdöntötték.
Változás leginkább az egészségi állapot, munkaképesség és munkajövedelemmel való rendelkezés területén tapasztalható. A szállásokon, közterületeken élők közül egyre többen közlik, hogy ők munkaképtelenek, s talán ezzel (és a segitők munkájával) függ össze, hogy némileg nőtt a valamiféle tb-ellátásban részesülők aránya is. Ennek ellentmond viszont, hogy érzékelhetően nőtt a munkabérből élők aránya az elmúlt években, csökkent a jövedelemnélküliek, a segélyből élők aránya. Eközben némileg átalakult a fővárosi hajléktalanellátó rendszer belső struktúrája is: korábban a megkérdezettek többsége átmeneti szállón lakott, mára jelentősen megnőtt az éjjeli menedékhelyeken alvók[4], megduplázódott a hajléktalan bentlakásos intézményekben (kórház, lábadozó, szociális és rehabilitációs otthonok) tartózkodók aránya.
[1] Jelen írásunk ismertnek feltételezi az 1999. évi felvétel adatait és elemzését tartalmazó korábbi tanulmányunkat: Bényei Zoltán - Gurály Zoltán - Győri Péter - Mezei György: Tíz év után. Gyorsjelentés a fővárosi hajléktalanokról - 1999. Esély, 2000/1.
Jelen tanulmány teljes változata (alapadatokkal együtt) megjelent a "Hajléktalanság 2002" Salgótarján konferencián, illetve megtalálható a www.gyoripeter.fw.hu honlapon.
[2] Míg 1999-ben csak 46 embert tudtunk megkérdezni a közterületen lévők közül, addig 2000-ben már 440, 2001-ben 329 ember adatait tudtuk felvenni szálláshelyeken kívül.
Három intézmény mindhárom alkalommal elzárkózott az együttműködéstől, így összesen mintegy háromszáz férőhelyre vonatkozóan nincsenek adataink (ezeken a helyeken csak a szálló előtt várakozók között tudtunk néhány embert megkérdezni). A vizsgálatban résztvevő intézmények szállóin mindhárom alkalommal nagyjából ugyanannyi, kb. 2800 férőhely állt a hajléktalan emberek rendelkezésére.
Változást jelentett, hogy egy 80 fős szálló 2000-ben megszűnt, a "Torgyán-vonat" (Árpádházi Szent Margit Alapítvány szállója) 2000-ben kezdte meg működését 100 férőhellyel, mely később csak félházzal üzemelt, 2001-re bezárt a Gyenes utcai szálló, és a Borszéki úti hajléktalan orvosi rendelő várójában kialakított ideiglenes szálláshely.
A Fővárosi Szociális Központ és Intézményei is csökkentette a férőhelyszámait ebben az időszakban. A József nádor téri női szálló az utolsó felvételből kimaradt, mivel átkerült az Oltalom Egyesülethez, amely szervezet a kezdetektől elzárkózott az együttműködéstől. A Szeretet Misszionáriusai Rend Tömő utcai intézménye viszont az 1999 évi elutasítás után 2000-től már lehetővé tette a kérdezést a szállón.
[3] A téli estéken utcán teát és szendvicset osztó karitatív szolgálatok.
[4] Ez elsősorban az ismertetett intézménybezárásokból, újak nyitásából, illetve egy-két esetben az adatfelvételben való részvételi szándék megváltozásából adódik.