Az Európai Unióban a hajléktalanság egyre nagyobb problémát jelent. A hajléktalan emberek száma a 27-ből 24 tagállamban folyamatosan nőtt az elmúlt évtizedben. Az elérhető adatok szerint legalább 700 000 ember van hajléktalan élethelyzetben az Unió területén ugyanabban az időpillanatban. 70% -kal többen, mint egy évtizeddel ezelőtt.
Valami nagyon rossz irányba változott!
A koronavírus járvány minden kétséget kizáróan megmutatta, hogy a megfelelő lakhatás elengedhetetlen az egészséghez és a jólléthez, és hogy a hajléktalanság miként teszi kiszolgáltatottá az egyént és a társadalmat egyaránt. A hajléktalanságot gyakran csak szerencsétlen élethelyzetnek tekintjük, hallgatólagosan elfogadjuk, hogy a világ második legnagyobb gazdaságában férfiak, nők és gyermekek alszanak az utcán, autókban, sátrakban vagy hajléktalan szállásokon. Ezzel együtt pedig elfogadjuk az egészségükre, jóllétükre és a társadalmi beilleszkedésre gyakorolt súlyos következményeket. A hajléktalanságnak azonban egyetlen aspektusa sem elfogadható. A hajléktalanság a méltóság, a tulajdon és az élet elleni támadás. Teljességgel összeegyeztethetetlen az EU társadalmi célkitűzéseivel, és lehetetlen beilleszteni az európai szociális modellbe.
A koronavírus járvány időszakában számos országban hoztak rendkívüli intézkedéseket a hajléktalanság kezelésére, több ország sürgősségi férőhelyeket biztosított hajléktalan emberek ezrei számára. Brüsszelben például 11 szállodában szállásoltak el hajléktalan embereket, mintegy 700 férőhelyet biztosítva számukra. Ami máskor lehetetlennek látszik, válság idején megvalósítható. Ezek ugyan rövidtávú megoldások csakúgy, mint az, ha menedékhelyeket, téli programokat, átmeneti szállásokat biztosítunk; ezek alapvető fontosságúak lakhatási krízisek esetén, ugyanakkor rávilágítanak arra, hogy a hajléktalanság felszámolásához rendszerszintű változtatásra van szükség.
Mondjuk ki: bár a hajléktalanság komplex probléma, nem leküzdhetetlen, hanem megoldható! Ahhoz, hogy felszámoljuk, lépéseket kell tennünk, hogy azokban a helyzetekben tudjunk hatékonyan segíteni, amelyek következményeként valaki hajléktalan élethelyzetbe kerül. A megelőzéshez és az egyének erőforrásokkal való felruházáshoz szükséges programokba való befektetés elengedhetetlen. Ezért elsősorban a nemzeti, regionális és helyi hatóságok viselik a felelősséget. Európában több hatékony program is létezik, amelyek inspirációt nyújthatnak másoknak. A Finnországban sikeresen alkalmazott Elsőként Lakhatás modell és az egyéb támogatott lakhatási programok is jó példák a hajléktalanság elleni hatékony fellépésre.
Az Európai Uniónak is fontos szerepe lehet ebben a folyamatban. A pénzügyi alapokon keresztül segítheti az érintett szereplők összefogását és együttműködését, erősítheti a tagállamok elköteleződését a hajléktalanság felszámolása iránti küzdelemben, támogathatja a jó gyakorlatok cseréjét, a bizonyítékokon alapuló megközelítések elterjesztését. Ezek a célok a Szociális jogok európai pillérének 19. alapelvéből – ami kiemeli a hajléktalanok társadalmi beilleszkedését segítő szolgáltatások fejlesztésének szükségességét – is levezethetőek.
Jövőre az Európai Bizottság meghirdet egy Akciótervet azért, hogy a Szociális jogok európai pillérében szereplő alapelvek teljesülhessenek. Ez egyedülálló alkalom lesz arra, hogy az EU megerősítse szerepvállalását a hajléktalanság elleni küzdelemben, és a Szociális pillér 19. alapelvében foglaltak teljesüléséhez vezető lépések kivitelezésében. Készek vagyunk arra, hogy előmozdítsuk egy, az érdekelt felek együttműködését elősegítő platform létrehozását, 2021-től kezdődően. Ebben pedig együtt fogunk működni a tagországok kormányaival és minden érdekelt féllel, hogy ennek a Bizottságnak megbízatása alatt konkrét eredményeket érhessünk el. Mindazok részvételére számítunk, akik elkötelezettek folyamatos és lényeges változtatások bevezetése mellett.
A cikk szerzői: Nicolas Schmit, a Foglalkoztatás és Szociális Jogok Biztosa, Ana Mendes Godinho, Foglalkoztatásért, Társadalmi Szolidaritásért és Szociális Biztonságért Felelős Miniszter és Yves Leterme, az Európai Hajléktalanság Megszüntetésért Küzdő Jószolgálati Nagykövet