1965. szeptember 8-án az UNESCO Teheránban rendezett világkongresszusán úgy döntött, hogy ezt a napot a tegnapi napot az írni-olvasni tudás világnapjává nyilvánítja, hogy ezzel az írástudatlanság problémájára irányítsa a figyelmet. 1965 óta világszerte, így Magyarországon is sokat javult a helyzet e téren – a pedagógusok nélkülözhetetlen munkájának is köszönhetően!
Az írás és az értő olvasás – és tegyük hozzá: a számolás – szorosan összefügg az iskolai végzettséggel, illetve azzal, hogy az iskolarendszer milyen készségekkel engedi útjukra a tanulókat. Magyarországon sajnos azt támasztják alá a kutatások, hogy az iskolarendszer nem képes mérsékelni a társadalmi státuszból, szegénységből fakadó hátrányokat, hanem sokszor még fel is erősíti ezeket, tovább növelve a különböző társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségeket.
A hajléktalan emberek iskolázottsági mutatói kétségbeejtően rosszak: 10 emberből 4–5 legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezik, és csak 1–2 két olyan van közöttük, aki érettségizett vagy felsőoktatási intézményben is tovább tanult. Az általános iskolai végzettséggel sem rendelkezők aránya körükben kb. 8%, míg a teljes népességben „csupán” 2% (KSH, 2016).
Hajléktalan emberek iskolai végzettsége a kérdezés helyszíne szerint a „Február harmadika” kutatás adatai alapján – 2022 (N 6955; %)
|
|
Budapest |
nem Budapest |
összesen |
|
kevesebb, mint 8 általános |
6,6% |
8,8% |
7,9% |
|
általános iskolai 8. osztály |
37,6% |
39,9% |
39,0% |
|
szakmunkásképző, szakiskola |
37,9% |
40,2% |
39,3% |
|
érettségi |
13,5% |
9,2% |
10,8% |
|
főiskola, egyetem |
4,4% |
2,0% |
2,9% |
|
összesen |
100,0% |
100,0% |
100,0% |
Különösen aggasztó, hogy a fiatal hajléktalan emberek képzettsége nem hogy javulna, hanem inkább vészesen romlik: a huszonévesek kevesebb mint 30%-a tudott legalább egy szakmunkásképzőt elvégezni, az érettségizettek aránya pedig alig több mint 5%, a többiek – az érintettek 70% pedig – pedig nem jutott tovább az általános iskolánál.
Hajléktalan emberek iskolai végzettsége életkori csoportok szerint – 2022 (N 6955; %)
|
|
kevesebb, mint 8 általános |
általános iskolai 8. osztály |
szakmunkás-képző, szakiskola |
érettségi |
főiskola, egyetem |
összesen |
|
29 éves, vagy fiatalabb |
11,4% |
59,7% |
23,7% |
4,7% |
0,4% |
100,0% |
|
30 - 39 éves |
10,1% |
45,9% |
34,4% |
9,1% |
0,6% |
100,0% |
|
40 - 49 éves |
9,2% |
42,5% |
38,4% |
8,2% |
1,7% |
100,0% |
|
50 - 59 éves |
6,7% |
40,2% |
41,0% |
10,1% |
2,0% |
100,0% |
|
60 - 69 éves |
6,9% |
34,1% |
42,2% |
12,8% |
3,9% |
100,0% |
|
70 éves, vagy idősebb |
9,3% |
32,6% |
35,1% |
15,4% |
7,6% |
100,0% |
|
összes |
7,9% |
39,1% |
39,3% |
10,9% |
2,9% |
100,0% |
Könnyű belátni, hogy aki nem rendelkezik legalább általános iskolai végzettséggel és stabil írni, olvasni tudással, az többnyire csak rosszabbul fizető, bizonytalanabb munkát fog találni, mint a jobb végzettséggel, szakmával rendelkezők. A munkáltatók szívesebben alkalmaznak olyan embereket, akiket egyik feladatból a másikba át tudnak irányítani, akár kisebb átképzéssel, és aki többet tanult, később is könnyebben képezhető, mert megtanult tanulni, új ismereteket elsajátítani. De az alacsony iskolázottság nem csak a munkavállalásban okoz hátrányokat, növelheti például az áldozattá válás veszélyét: ezek az emberek gyakran nem értik milyen iratokat írnak alá, és hogy azoknak milyen következményei lehetnek rájuk nézve. Ezért követnek el olyan sokszor a sérelmükre BTK-ba ütköző bűncselekményeket, aminek szerepe lehet akár a lakhatásuk elvesztésében is.
Hazánkban a sokan küzdenek (egyes kutatások szerint, akár a felnőtt lakosság negyede!) funkcionális analfabétizmussal, ami azt jelenti, hogy még ha a betűket ismeri is valaki, nehezen vagy egyáltalán nem érti meg az olvasott szöveg jelentését, és a bonyolultabb számolási műveletek is gondot okoznak számára. A hajléktalan emberek körében is sokan vannak, akiknek nehézséget okoz ez akár a hétköznapi életben való eligazodásban is.
A világ azt feltételezi az emberekről egy bizonyos életkor felett, hogy tudnak írni-olvasni. Feliratok, táblák igazítanak el bennünket bárhová megyünk, és írásban közlik velünk a hivatalos információkat – legyen az egy szerződés vagy hivatali határozat. Ritkán gondolunk bele abba, hogy milyen lehet az élete annak, aki nem képes a feliratokat elolvasni, nehezebb szövegeket értelmezni. De manapság még a társas kapcsolataink egy jelentős részét is írásban – a Facebookon vagy más közösségi média platformokon bonyolítjuk. Képzeljék el, hogy holnaptól minden karakter helyett egy kínai írásjelet látnak a képernyőjükön! Mit gondolnak, hogyan szűkülne be az életük, a rendelkezésükre álló információk köre, ha nem értenék az írott szöveget?
Az írni-olvasni nem tudók gyakran szégyellik és titkolják a hiányosságukat, mert az a tapasztalat szűrődött el hozzájuk, hogy ez a helyzet szégyellni való – ami pedig tovább ronthat a helyzeten.
Mindannyiunk elemi érdeke és társadalmi felelősségünk, hogy csökkenjen az írástudatlanok, és az alacsony iskolázottságúak aránya Magyarországon!
Pataki Zoltán, Tatár Babett, Vida Judith