Munkatársaink már 2024 őszén a hajléktalan emberek számának emelkedését észlelték az utcán is és a főként fedél nélkül élőket fogadó éjjeli menedékhelyeken és nappali melegedőkben. A tél során aztán végig nagyon magas volt az igénybevétel a szolgáltatásainkban. A fővárosi ellátórendszerre vonatkozó, társszervezetektől érkező tél végi adatok is ugyanígy emelkedéseket mutattak. A Menhely Alapítvány Diszpécserszolgálatához a 2024. november 1. és 2025. március 31. közötti öt hónapban 8386 hívás futott be, 2250 hívással több, mint egy évvel korábban, ami 36%-os növekedést jelent. A főváros budai oldalán a Máltai Szeretetszolgálat Diszpécserszolgálatához pedig 65%-kal több jelzés érkezett – hangzott ez a Fővárosi Önkormányzat által, a budapesti téli hajléktalanellátásban érintett szervezetek számára tartott „Tél-záró” (téli tapasztalatokat összegző) szakmai fórumon.
A fővárosban működő éjjeli menedékhelyek átlagos forgalma jelentősen, 100 fővel emelkedett a téli krízisidőszakban a tavalyi évhez képest. Az igénybe vevők száma 2016-17-től fokozatosan csökkent 2021-22-ig, majd ismét emelkedni kezdett. Az idei téli igénybevétel meghaladta az öt évvel ezelőtti szintet, miközben – a kisebb civil szervezetek által működtetett menedékhelyek bezárása miatt – az elérhető férőhelyek száma jelentősen lecsökkent ebben az időszakban. Az idei krízisidőszakban volt ebben némi emelkedés, de a férőhelyek számának emelkedése nem tudta követni az igényeket.
Adatok forrása: Menhely Alapítvány Diszpécserszolgálata
Így állt elő az a helyzet, hogy a menedékhelyek átlagos kihasználtsága 82%-os volt, megközelítve a kilenc évvel ezelőtti 86%-os „rekordot”, ami a különböző szálláshelyek leterheltségét és az időben is változó igénybevételt együtt mutatja (benne vannak pl. az enyhébb márciusi napok is).
A BMSZKI éjjeli menedékhelyeinek – és tegyük hozzá: nappali melegedőinek – kihasználtsága egész télen nagyon magas volt. A tél elején több telephelyünkön is 100 százalékos volt vagy annál is magasabb volt a kihasználtság, amikor csak matracokra tudtuk lefektetni az érkezőket. Emiatt nyitottunk meg a már szokásossá vált Életmentő Pont mellett a Rimaszombati úton is egy krízisszállást.
Fontos látni azt is, hogy az elmúlt években a hajléktalan emberek átlagéletkora nőtt (55-58 év körül van), egészségi állapotuk általánosan sokkal rosszabb, mint akár öt-hat évvel ezelőtt. Évről évre emelkedik a hajléktalan nők aránya, jelenleg épp 33%. Négyből három utcán élő már több mint 10 éve hajléktalan. A férőhelyek számának alakulása mellett tehát az is lényeges, hogy ezek a férőhelyek hol vannak és milyen szolgáltatásokat, milyen infrastrukturális körülményeket képesek biztosítani. Nem teljes kihasználtság mellett is alakulhat ki egyes szolgáltatásokban olyan zsúfoltság, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a rászorulók igényeire szabott szolgáltatásnyújtást. Ezért is fordulhat elő az, hogy bár az ellátórendszer egészében nincs teltház, mégis szorulhatnak ki az ellátásból olyanok, akiknek speciális szükségleteik vannak.
Sokszor paradox módon a hajléktalan emberek kritikus egészségi állapota nehezíti meg azt, hogy intézményi ellátáshoz jussanak, holott ők szorulnának leginkább társadalmi gondoskodásra. Mindez azért van, mert az egészségügy és a hajléktalanellátásban működő lábadozók nem tudják, vagy csak nagyon nehezen, hosszú idő alatt tudják továbbjuttatni tartós bentlakásos intézményekbe ezeket az embereket, és nem tudnak a helyükre újabbakat fogadni. A szakápolási, ápolási központok nem állnak kellő számban rendelkezésre, a hajléktalanellátás pedig nem rendelkezik olyan egészségügyi szakemberekkel, megfelelő infrastruktúrával és a személyzethez szükséges finanszírozással, valamint működési keretekkel, ami lehetővé tenné ezeknek az embereknek az ellátását, hiszen a hajléktalanellátó intézményeknek csak önellátásra képes embereket lenne szabad fogadniuk.
Munkatársaink emellett arról is beszámoltak, hogy a hajléktalan emberek között sok az újonnan megjelenő, friss lakásvesztő, illetve sok olyan korábban volt ügyfelünkkel találkoznak újra, akivel már jó pár éve nem. Idáig albérletben, munkásszálláson éltek, azonban munkájukat, lakhatásukat elveszítve ismét az utcára kerültek. Továbbá a vidékről érkezők, ott nemrégieben hajléktalanná válók, vagy a vidéki ellátórendszerből – a helyi kapacitások hiánya vagy egyéb ok miatt – kiszorulók száma is emelkedett.
Az alábbiakban bemutatjuk, mi a helyzet a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) szálláshelyein az utcáról érkezők ellátására, valamint az első befogadó szálláshelyekre és a nappali melegedőkre fókuszálva.
Közterületről érkezők befogadása
2021-2022-ben komoly munka kezdődött a közterületen élő hajléktalan emberek befogadásának elősegítése érdekében, amelyeket a 2022-es Befogadó BMSZKI Program és annak aktualizált, 2.0 változata is tartalmaz.
A menedékhelyek igénybevevőinek számában mutatkozó, bevezetőben említett 100 fő emelkedés alapvetően a BMSZKI menedékhelyein jelent meg. Lehet, hogy ez a 100 fő leírva nem tűnik túl soknak, de intézményeinkben ez gyakorlatilag folyamatosan telt házat vagy ahhoz közeli állapotot jelentett, amikor éjszakánként minden ágy foglalt, és bár már csak nagyon kevés emeletes ágy van, de ilyenkor a felső ágyakra is van jelentkező. Sokan matracokon alszanak – vagy azért, mert elfogynak az ágyak, vagy mert az emeletes ágyakra, emeletre nem tudnak felmászni. Ugyanannyi illemhelyre sokkal több ember jut, az délutáni-esti beengedéseknél nagyobb a tolongás, versengés az ágyakért, nagyobb a stressz, több a konfliktus.
A menedékhelyeinken élők 19,3%-a közvetlenül közterületről érkezett 2024-ben, a tél folyamán pedig 258 utcás beszállítás történt.
Nem csak a férfi szállásokon volt érzékelhető a létszám növekedése, hanem a Dózsa női Éjjeli Menedékhelyen is, ahol a 70%-os kihasználtság az intézmény fizikai adottságait figyelembe véve technikai teltházzal egyenlő.
Intézmények közötti átirányítás
Belső átirányítással lehetett megoldani azt, hogy az éjjeli menedékhelyek igénybevétele, forgalma egyenletesebb legyen, és ezáltal jobb körülményeket tudjunk biztosítani ügyfeleinknek: a nagyobb forgalmú szálláshelyekről más egységekhez irányítottuk vagy szállítottuk át az embereket. Mindeközben lehetőség szerint arra is ügyeltünk, hogy ügyfeleink állapotuknak, élethelyzetüknek legjobban megfelelő helyre kerüljenek: a mozgásukban akadályozott embereknek ne kelljen sokat lépcsőzni, a munkába járók tudjanak pihenni éjszaka, a csoportok, párok együtt maradhassanak.
Egy előre nem várt, azonban nagyon kedvező hozadéka is volt ennek a kezdeményezésnek: a menedékhelyek azt tapasztalhatták meg, hogy nincsenek egyedül, számíthatnak a többi egységre.
Kitiltások csak a legsúlyosabb normaszegések esetén
A szolgáltatásnyújtás felfüggesztésére, a szakmai zsargon szerint „kitiltásra” olyan esetekben kerülhet sor, amikor egy ügyfelünk súlyosan vagy sorozatosan megsérti az intézmény működését szabályozó Házirendet. A tél folyamán a szokotthoz képest is ritkábban alkalmazunk kitiltást, az enyhébb normaszegések esetén ezt nem tesszük vagy „jóvátételi eljárások keretében” oldjuk meg az ügyet, az ügyfelünk pedig így bent maradhat az intézményben.
Emellett a krízisidőszak megkezdése előtt áttekintettük azt is, hogy aktuálisan mely ügyfeleink vannak kitiltva, honnan és miért, és azokban az esetekben, amikor enyhébb kihágás miatt volt szükség erre az intézkedésre, megszüntettük annak hatályát.
Elsőbbségi bekerülés átmeneti szállásra
Átmeneti szállásainkra az éjjeli menedékhelyről érkező ügyfelek elsőbbséggel tudnak bekerülni. A Befogadó BMSZKI Program keretében pedig 4 átmeneti szállásunkon alakítottunk ki „utcás” szobákat a közvetlenül közterületről érkezők számára, ahová nappal a BMSZKI Felvételi csoportja, az esti órákban pedig a Diszpécserszolgálat irányítja a felvételt. Az idei krízisidőszakban kb. 100 közterületről érkezőt fogadtak be átmeneti szállásaink, a Befogadó BMSZKI Programon keresztül pedig 25 főt szállítottak be az utcai gondozó szolgálatok (10 különböző utcai szolgálat).
Ezek az intézkedéseink hozzájárultak ahhoz, hogy 2024-ben az átmeneti szállásainkon élők 8,4%-a közterületről érkezett.
Az átmeneti szállások telítettsége gyakorlatilag 100%-os. A tél kezdetén 220 fős volt a várólista, amely március végére 250-re emelkedett. Különösen a kisebb létszámú, pszichiátriai fókuszú intézményekbe, illetve a Szabolcs utcai átmeneti szállásunkra jelentkezők számíthattak (számíthatnak) hosszú, akár 7-8 hónapos várakozási időre (a Szabolcs utcában akár egy évre), illetve a páros elhelyezést igénylők.
Alacsonyküszöbű szolgáltatásaink
A tél folyamán – újabb alacsonyküszöbű krízis férőhelyek megnyitásával – tudtuk biztosítani azt, hogy senkinek ne kelljen helyhiány miatt az utcán töltenie az éjszakát. A hajléktalan emberek számának emelkedése mellett az is jellemző, hogy egyre rosszabb mentális, illetve egészségi állapotban kerülnek hozzánk, amit az ellátások szakmai tartalmának kialakításánál figyelembe kellett vennünk.
A nagylétszámú, tömeges elhelyezést nyújtó szálláshelyek nem túl vonzóak és nem is feltétlenül alkalmasak a, bizalmatlan, gyakran egyszerre többféle problémával, közöttük többféle betegséggel is élő – „nehezen elhelyezhető” – ügyfelek ellátására, ezért inkább az utcát választják vagy kényszerülnek választani az intézményi ellátással szemben.
Életmentő pont
Ez a maximum 25 főt befogadó, kifejezetten csak a téli időszakban üzemelő egység a Józsefvárosi Önkormányzattal való, ötödik éve tartó sikeres együttműködés keretében deklaráltan azért jött létre, hogy az imént és a bevezetőben is említett, tartósan utcán élő embereknek nyújtson menedéket és állapotuknak megfelelő ellátást, akik tehát a többi intézmény zsúfoltságát nem tudják elviselni, vagy őket nem viselik el a többi intézményben viselkedésük, elhanyagoltságuk miatt, illetve azokból ki vannak tiltva.
A tél folyamán 232 fő – 180 férfi, 52 nő – vette igénybe, naponta átlagosan 15 fő. 304 utcás beszállítás történt, fele részben a Menhely Krízisautó, negyed részben a BMSZKI utcásai közreműködésével.
Az Életmentő pont ügyfélkörének egészségi állapota különösen kritikus: alkohol okozta egészségügyi problémákkal, kezeletlen pszichiátriai zavarokkal, inkontinenciával, nagyon súlyos felsőlégúti betegségekkel (asztma, COPD) küzdenek az egyéb krónikus betegségeik mellett. Egy utcán élő nem tudja kifeküdni, kipihenni a vírusos felsőlégúti fertőzéseket, így gyakran szövődmények lépnek fel: a Legyengültek, alultápláltak, előfordul, hogy valaki a beszállítást megelőzően három napja nem evett.
Az életmentő pont szakmai programjának központi eleme, hogy a beszállított embereket orvosi ellátáshoz juttassák (ami a Könyves-Kőbányai komplexumban megoldható), illetve segítséget nyújtsanak a továbblépésben.
Rimaszombati út
A Rimaszombati úton december 16-án nyitottunk meg egy ideiglenes szálláshelyet, hogy az Előd utcai és a Könyves Kálmán körúti férfi, valamint a Dózsa György úti női menedékhelyet tehermentesíteni tudjuk.
Itt rendkívül puritán körülmények várták az embereket: nem voltak ágyak sem szekrények, csak matracok a földre letéve. Voltak férfi és női hálók, de az együtt érkező párok egymás mellett alhattak az erre kijelölt un. páros szobákban, és természetesen volt mosakodási lehetőség és hideg élelem is. A puritánsága ellenére nagyon megszerették az emberek ezt a szálláshelyet, mert csendes volt és nyugodt, nem voltak sokan, és nem voltak élősködők.
A működését, szolgáltatásait tekintve ez a krízisszálló egy éjjeli menedékhelyre hasonlított, este 6-kor volt kapunyitás, ébredés után pedig távozni kellett. A szolgáltatást alkoholos állapotban, iratok nélkül is igénybe vehették a rászorulók. Annak ellenére, hogy a szállón hivatalosan csak ügyeleti jellegű segítő munka folyt, munkatársaink segítséget nyújtottak az iratok pótlásában, tüdőszűrőre és a FET felé irányították át az ügyfeleket.
A szálló a krízisidőszak végével, március 31-én bezárt. A mögöttünk álló három és fél hónapban 157 ember fordult meg a szállón, és átlagosan 45 fő töltötte bent az éjszakát. 55 ügyfelet szállítottak be az utcai gondozó szolgálatok – javarészben a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai. Az itt dolgozó kollégák megélése az volt, hogy sokkal több nő és pár vette igénybe ezt a szolgáltatást a télen, mint amire számítottunk. A Dózsa női Éjjeli Menedékhely forgalma 10-12 fővel növekedett meg a „Rima” bezárása után, mindez jól mutatja, hogy több női és páros férőhelyre volna igény, akár éjjeli menedékhelyen is.
Előd és Bánya utcai speciális ellátások szenvedélybetegek számára
Az Előd utcai éjjeli menedékhely külön bejáratról nyíló védett részlegén, 25 férőhelyen szerhasználó, tipikusan dizájner drogokkal élő fiataloknak nyújtunk különleges ellátást, kifejezetten rájuk szabott szakmai programmal, felismerve azt, hogy egészen más szemléletű ellátásra van szükségük, mint a fapad többi lakójának. A segítő munka esetfókuszú, de a szálló csoportfoglalkozásaiba (a Step by step csoportba, bibliaórákba) is bekapcsolódhat, aki szeretne. A cél az ártalomcsökkentés, a szerhasználat mérséklése, illetve a megfelelő egészségügyi vagy rehabilitációs ellátások felé irányítás.
Bánya utcai egységünk szakmai programját kifejezetten az olyan közterületen élő hajléktalan emberek számára dolgoztuk ki, akiket alkoholfogyasztási szokásaik tartanak vissza a szálláshelyek igénybevételétől. Ez egy speciális éjjeli menedékhely, ahol nap közben is bent tartózkodhatnak az ügyfelek, de az ellátásért nem kell fizetniük. A szociális szolgáltatások mellett gondozói segítséget kapnak. A szállón – meghatározott keretek között – engedélyezett az alkoholfogyasztás. Hasonló ártalomcsökkentő programok jól működnek Európa számos országában. A BMSZKI másfél évvel ezelőtt nyitott ebbe az irányba, eddigi tapasztalataink nagyon kedvezőek: a bentlakók alkoholfogyasztása mérséklődött például azáltal, hogy megszűnt az esti beléptetés előtti „rohamivás”, a lakók szívesen tartózkodnak az intézményben, nem vágynak vissza az utcára.
A krízisidőszak lezárásakor 32 férőhelyen közterületről érkező, máshol nehezen elhelyezhető ügyfelek éltek az intézményben. A szállón lakók egészségügyi általános egészségi állapotát jól mutatja, hogy 12 fő közülük önállóan nem tudja elhagyni az intézményt csak szállítással vagy kíséréssel, 10 fő demens (ez a szálló egyébként pont ideális számukra, mert kőkerítéssel van körbekerítve, és az utcára nyíló kaput csak a szociális munkások tudják kinyitni, ugyanakkor van tágas udvar, ahol lehet sétálgatni, nyáron hűsölni), 10 fő ápolásra, gondozásra szorul.
Nappali melegedők
A szállást nyújtó intézményekhez hasonlóan a nappali melegedők forgalma is jelentősen megnövekedett. A Dózsa „Origóc” Nappali Melegedőben december folyamán 18 olyan ember kért segítséget, aki korábban nem járt még hajléktalanellátó intézményben. A Fehér köz Nappali Melegedő és Könyves Nappali Melegedő munkatársai is beszámoltak új ügyfelekről a sokkal nagyobb forgalom mellett. Az Origócban különösen a hétvégék voltak zsúfoltak, amikor csak a kiemelt melegedők vannak nyitva. Ilyenkor leülni sem nagyon van hova. Egy januári vasárnapon több mint 180 fő kereste fel az intézményt – ekkora forgalomra még nem volt példa a nyitás óta.
Jellemző az is, hogy az ügyfelek az egész napot a melegedőkben töltenék – ami érthető is, így viszont a későbben érkezőknek nem jut ülőhely.
Lábadozók
A lábadozó egy speciális ellátás az egészségügyi és a szociális ellátórendszer határmezsgyéjén kórházi ápolásra nem szoruló, de a gyógyuláshoz ágynyugalmat igénylő betegek számára. 24 órás orvosi és ápolói felügyelet és intenzív szociális munka segíti a betegeket. Cél egyfajta rehabilitáció, annak az elősegítése, hogy az ügyfelek visszanyerjék korábbi életminőségüket, és képessé váljanak önmaguk ellátására. Főleg belgyógyászati problémák miatt, sebészeti kezelést követően, illetve daganatos megbetegedésekkel vannak az ügyfelek a lábadozókon.
A Szabolcs utcai Átmeneti Szálláson a téli krízisidőszakban 26, a Könyves Éjjeli Menedékhelyen 57 ágyon biztosítottunk lábadozós ellátást.
„P mobil” – pszichológiai és pszichiátriai ellátás az utcán és a menedékhelyeken
A hajléktalan emberek hozzávetőlegesen 30%-a érintett mentális betegségekkel, az utcán élők ennél is magasabb arányban, intézményi elhelyezésük pedig komoly nehézséget okoz. A közterületen élő vagy onnan hajléktalanszállóra beköltözött pszichiátriai beteg hajléktalan emberek ellátására és a velük dolgozó szakemberek tudásnövelése céljából egy pilot programot dolgoztunk ki, amely megvalósítása a 2024 őszén elkezdődött az Ébredések Alapítvánnyal együttműködve, a Fővárosi Önkormányzat finanszírozásában.
A projekt keretében 5 éjjeli menedékhelyünkre jár pszichiáter és pszichológus, pszichiáter online is elérhető. November 1. és január 31. között 7-8 fővel foglalkozott pszichiáter, pszichológus pedig 15 fővel kezdte meg a munkát, de már az első hetekben is nyilvánvalóvá vált, hogy nagyobb volna az igény ezekere a szolgáltatásokra.
Pszichológus az utcai gondozó szolgálattal együtt is dolgozik, javaslatára pszichiáter is fel tudja keresni a rászorulókat.
Szociális szakemberek képzése
Új képzési elemmel bővült a képzési palettánk Érzelemszabályozás és konfliktuskezelés a segítő kapcsolatban címmel. A szakmai személyiségfejlesztő foglalkozás célja a segítők szakmai készségeinek az erősítése és módszertani tudásuk bővítése az érzelmeik minél tudatosabb szabályozásával, a konfliktushelyzetek minél jobb kezelésére.
Kihívások a téli krízisidőszakban
Az elmúlt években – bár az intézmények műszaki állapota sok esetben siralmas, és a feltételek pont a legelesettebb, legrosszabb mentális és szomatikus egészségű emberek számára a legkedvezőtlenebbek – azt tudtuk mondani, hogy bár van elegendő férőhely a hajléktanellátásban, de más minőségű férőhelyekre volna szükség.
Sok mindent tettünk is ennek érdekében, pl. jelentős eredményeket értünk el az akadálymentesítés terén, így már összesen 183 ágyon tudunk kerekesszékkel érkező embereket elhelyezni. Jelentős mértékben és jóval a kötelezettségeink és finanszírozásunkon túl növeltük a lábadozós férőhelyeinket. 50 férőhelyes krízis szállást nyitottunk saját finanszírozásból, 32 férőhelyen étkeztetéssel, ápolás-gondozással olyan idős, beteg, demenciával élő embereket fogadunk be utcáról a Bánya utcai szállóra – szintén saját finanszírozásban – akik számára nincs az ellátórendszerben semmilyen megoldás a tartós bentlakásos intézményi elhelyezés előtt. Erősítettük a befogadó szemléletünket, mind az intézmények szakmai programjainak módosításában, mind pedig munkatársak szemléletének tekintetében. Ugyanakkor a jövőre nézve a fővárosi ellátóknak további lépéseket kell megtenniük annak érdekében, hogy senki ne szoruljon ki az utcára, különösen télen. Ezek pedig a következők:
- A Rimaszombati úti szállás megnyitása nagyon fontos volt a férőhelyszám növelése és az átirányítások miatt egyaránt, jövőre indokolt még több hasonló funkciójú szállást nyitni.
- Szükséges a páros és a nők számára fenntartott férőhelyek bővítése.
- Még mindig tovább kell bővíteni a Fővárosban az akadálymentes férőhelyeket.
- Folytatni és erősíteni kell az együttműködéseket az egészségügy, a szociális ellátás, a tartós bentlakásos intézmények és az ágazatirányítás szereplői között, mert e nélkül önmagában a hajléktalanellátás nem képes megoldani a lakhatási szegénységben élők, újonnan lakásvesztők, idősek, betegek stb. problémáit.
Az idei tél számunkra az mutatta meg, hogy nőtt a súlyos lakhatási problémával küzdők száma, akik a Fővárosban remélnek fedelet találni a fejük felé, legalább a legzordabb téli hónapokban. Közülük sokak számára a jelenlegi ellátórendszer csak tűzoltásként, nem minden esetben emberhez méltó és nem minden esetben az állapotuknak leginkább megfelelő ellátást tudja csak biztosítani. Ez nemcsak a szolgáltatásokat igénybe vevő emberek számára méltatlan, de rendkívül megterhelő a benne dolgozóknak is, és meggyőződésünk, hogy az állapotromlás és az ezzel együtt járó hosszú távú kiadások növekedése is megelőzhető volna jobb minőségű, jobban célzott szálláshelyekkel, önálló lakhatás biztosításával, elérhető egészségügyi ellátásokkal, megelőzéssel stb. Ezek megoldása jórészt kívül esik a hajléktalanellátó intézmények keretein.
Nem mulaszthatjuk el azonban újra és újra felhívni a figyelmet arra, hogy ezen problémák orvoslása nélkül nem képzelhető el a közterületen élők számának tartós csökkentése! Ahogy a szociális ellátásban dolgozók kiégésének és további pályaelhagyásának megelőzése sem képzelhető el anélkül, hogy csökkenne az a rájuk nehezedő nyomás, amit a reménytelen, kiszolgáltatott emberek tömegeinek ellátása okoz megfelelő körülmények, infrastruktúra és finanszírozás hiányában.